Szerelmeslevél

Igaz csókkal váró, forró éjszaka.
S egy sírig tartó, igaz levél.

Irigyeim lesznek az angyalok, ha tőled csókot nem kapok,
s ajkad, mint mulandó harmatcsepp, mit az első fáradt napsugár fakaszt ki a rózsabimbó öléből.

Te! Életemnek angyala,
lelkem egyetlen megnyugvása...
fáradt szívem boldogsága,
minden percben rád gondolok.

Önmagad mondtál le rólam,
így én holnaptól magamat,
másnak ajánlom, de Te!
Örökké a szívemben őrzöd meg a nyomod.

Így engem vétkesnek sosem említs,
hisz a szerető név baráttá változott.
Ne őrizz lelkedben, ellenem forrongó haragot.

Én megvallom, hogy szeretem Önt!
Mindörökké, mindörökké Magát!

Boldogság

Nézni, amint elhamvad a nap,
éjszaka jő, s nyugodt pillanat.
Melletted suhan az idő tova,
Te vagy lelkem, szívem otthona.

Nézni álomittas szemed,
ha reggel pillád emeled,
forró bőrödhöz bújni oda,
Te, a nap, fény otthona.

Nézni örömtől szikrázó éjkék szemed,
gyönyörködni a pillanatban, míg lehet,
eljutni a mámor-szép lelkedhez, ahova
csak szívemmel érhetek, találhatok oda.

Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
Szerelmes szavakra, forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem az arcomon,
Olyan ez mint a valóság, kár, hogy csak álmodom.
Minden álom lassan tovaszáll,
És a szívem vadul kalapál.
Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem,
Szeretném ha velem lennél, mindig csak velem.

Ha dal lehetnék, Neked szólnék.
Ha szellő, Hozzád szállnék.
Ha fény, Érted a sötétet tündöklővé tenném.
De mert asszony vagyok, fohászként
Hozzád szállok és ajkadon imaként megpihenek.
Homlokodon redővé fércelődöm.
Szíveden bújócskázom.
Szerelem édes érintéseként ereidben,
mint a vér zsibongva áramolok

 

 
Hazudj...

Hazudd, hogy vágysz rám, gyöngéden ölelj át,
Hazudj csillagokat vagy fénylő napsugárt.
Ó hazudd nekem, hogy szeretsz,engem vársz rég,
Hazudj nekem álmot,szép tündér mesét.
Csalj szívembe reményt és légy együtt velem,
Nem számít semmi csak hazudd ezt nekem.
Hazudd, hogy nem fáj, hogy csak álmodom,
S beletörödök majd én ezt hazudom.

 

 

Kijelölik helyed:
ettől-eddig, attól-addig lehet.
Értsd meg, és nem tovább!
Miért akarnád mások baját?

Kijelölik helyed:
jövőd a mának tervezheted.
A holnap mit érdekel,
ha az a két kar ölel?

Kijelölik helyed...
Mondják sokan, jó neked.
Igen, jól tudod,
ha már senki, semmi sincsen,
rendíthetetlenül
van még az isten.

Ha egyszer az égre nézel, és a csillagokat meglátod.

Gondolj majd rám, s tudd, hogy a szívem érted dobog

Hogy a nap is csak akkor ragyog...

Ha te itt vagy, és szeretsz nagyon!

"Amíg élek…

Ki tudja hány perc vagy hány nap az élet?
De mielõtt életem véget ér,
lesz-e még alkalmam szeretni Téged,
eljössz-e egy nap majd szívemért?

Semmit sem várok, és semmit sem kérek…
Ha rólam álmodsz, megérzem Én,
de szívemben örökké várok, remélek…
míg az órán a mutató mendegél…

S ha már nincs holnap, én attól sem félek…
Nem fáj a szív, ha már nem dobog,
de ma még itt vagyok…s ameddig élek,
szeretlek…míg a nap elrobog."