A cigánykártya története

A spirituális érzékenységgel megáldott cigányok az elérhető áron beszerezhető nyomdai kártyák megjelenése előtt többnyire tenyérből jósoltak némi ellenszolgáltatás fejében.



Régi festményeket nézegetve, korabeli leírásokat olvasgatva a vándorcigányok a hely jellegzetes kártyatípusaival jósoltak. Európában francia kártyából, német és magyar nyelvterületen magyar kártyából mondták meg a jövendőt az arra avatottak. Se szeri, se száma azon festményeknek, melyek ezt bemutatják.



Természetesen léteztek már korábban is egyszerű rajzolatú, egyszerű stilizált ábrákkal rendelkező jóskártyák is melyet a vándorcigányok is használtak, mint például az orosz cigánykártya.
Mivel általában a cigányok űzték nyíltan a kártyavetés mesterségét, ezért nevezték el cigánykártyának napjaink népszerű jóskártyáját. A gyártók az elnevezéssel kívánták felhívni a figyelmet a kártya rendeltetésére.

Korunk népszerű cigánykártyájának az elődje már az 1700-as években létezett, de csak az 1920-as években nyerte el végleges formáját a Piatnik kártyagyárban. A többi cigánykártyától megkülönböztetve Piatnik féle cigánykártyának nevezzük. A nagyanyám is egy Piatnik féle kártyát őrizgetett a fiókjában, amit mindig elővett, ha ő vagy valamelyik szomszédasszonya a jövőjébe kívánt belekukkantani.

Az ábrák alatt hat különböző nyelven olvashatjuk a kártya alap jelentését. Ez is azt bizonyítja, hogy a kártyatípusnak bizony nem sok köze van a cigányokhoz, hiszen a kártya keletkezésének idejében a cigányokra nem volt jellemző az írás-olvasás elsajátítása. Ráadásul a kártyalapok tipikus városi, középosztálybeli zsánerjeleneteket mutatnak be, illetve isteneket a görög-római mitológiából. Vidámabb arcvonásokkal és élénkebb színárnyalatokkal rendelkezik a Piatnik kártya napjainkban módosított változata, az úgynevezett lila csomagolású cigánykártya, mely méltán lett oly népszerű.

Kevésbé ismert a Vetőkártya feliratú zöld csomagolású jóskártya, mely hangulátában, grafikai szépségében nem éri utol az előbb említett két kártyatípust. Tanuláshoz viszont megfelelő.

 Nagyon fontosnak tarom, a figurás jóskártyák arcvonásait. Ahogy mi hatással vagyunk a saját munkaeszközünkre, úgy a munkaeszközünk is hatással van ránk. Ha olyan kártyával dolgozunk, melyen keserű vonású arcok vannak, előbb-utóbb, mi is azonosulunk a kártyákkal, nekünk is keserű vonásaink lesznek és keserű vonások lesznek a kérdező arcán is jóslatunk eredményeképpen. Ahogyan hatással van ránk az otthonunkban kifüggesztett kép, ugyanúgy hatással van ránk a kártyánk. Nem minden jóskártya rajzolónak volt vidám élete, mely természetesen tükröződik, mai szavakkal élve átjön az alkotásán. Ha van miből válogatnunk, akkor keressünk olyan kártyát, melynek figurái, ábrái életörömet sugároznak. Számomra a lila csomagolású a legkedvesebb, életöröm és jó érzés árad belőle, szép a szívkirálynő és szép a szívkirály is, ezért szívesen forgatom. Az előbb említett jóskártyákat, aki összeállította, értette a földi életet, és lapjain az élet nagy eseményeit jelenítette meg: születés, szerelem, házasság, halál és a hétköznapi élet kisebb-nagyobb örömeit, bánatait. Miután tisztáztuk, hogy a napjainkban cigánykártyának nevezett jóseszköznek nem sok köze van a cigánykultúrához, nézzünk néhány kártyatípust, melyekből kiforrotta magát a mai cigánykártya.

Moszkvai jóskártya 1826-ból:

J.C. Jegel nünbergi jóskártyája 1870-ből:

A mai Piatnik féle cigánykártya biedermeier elődje 1904-ből:

Német nyelvterületen Kipper karten-nek, olasz nyelvterületen Sibillá-nak hívják a rokon jóskártyákat. Az utóbbi időkben a cigánykártya típusokhoz szoktuk sorolni a Lenormand kártyákat is, noha Lenormand kisasszonynak, Napoleon udvari jósának nem sok köze volt a cigányok kultúrájához. Az alábbi diavetítésben az eredeti 1876-os Lenormand kártyákat láthatjuk:

Cigánykártya galériánkban jó néhány kártyatípust találhatunk mind a régi, mind a modern időkből.
Ide kattintva megnyílik a Cigánykártya múzeum

Többen úgy jelentkeznek egy-egy cigánykártya tanfolyamra, hogy majd később a Tarot tanfolyamot is elvégzik, mert úgy hallották, előbb a cigánykártyát kell ismerni és csak utána jöhet a Tarot. Olyat is hallottam, hogy a cigánykártya csak a hétköznapi apró-cseprő ügyekben hivatott segíteni és a Tarot alkalmasabb a komolyabb élet helyezetben való eligazodásra. Hadd oszlassak el egy tévhitet. A két kártyának semmi köze egymáshoz. A cigánykártya mindig a köznépé volt, minden második otthonban megtalálhattuk. A Tarot elsősorban a nagy misztikusoké volt, akik elsősorban az uralkodó osztálynak segítettek a rejtett szibólumokat tartalmazó kártyával.

Mindkét kártyatípus kiválóan alkalmas hétköznapi és különleges életesemények elemzésére, legyen az múltban, a jelenben vagy a jövőben. Mindkét kártyát lehet mesterien forgatni, és sajnos mindkét kártyából lehet félreértelmezett, nem helyt álló elemzéseket adni.
Nem a kártyatípustól függ, hogy jól vagy rosszul elemzünk egy-egy élethelyzetet. Ez csak is a kártyavető hozzáértésétől függ.

A cigánykártya mesteri forgatása a lapok összeolvasásában, színes kirakási módozataiban rejlik. A lapok jelentését bárki megtudja tanulni, de a lapok összeolvasása, különösen egy nem kézzel fogható kérdésben, mint például mit érez egymás iránt egy házaspár, már maga a művészet. Gondoljunk bele, hogy 36 lapból 3 lap ad választ egy kérdésre, mekkora variációs lehetőség rejlik itt? Harminchat a harmadikon? Valami ilyesmi lehet a válasz.

Egy szónak is száz a vége, a cigánykártyavetés az egyik legcsodálatosabb jóstechnika, mellyel szabadon utazhatunk a végtelen időben és térben, válaszra és segítségre találva az élet legnehezebb pillanataiban is.