Hogy hogyan is kezdődött, idézzük hát fel:
Egy széles mosollyal, egy apró csevejjel.
Furcsa pillanat volt, azóta szeretlek,
Remélem te is, bár leírtad ezerszer.
Imádom a szemed, a mosolyod, a szád,
Amikor rám néztél, elolvadtam, babám.
Ennyit még soha senkivel nem nevettem,
Szíved a szívemben, kezed a kezemben.
Rengetegszer hiányzol, hidd el, hogy most is,
Mikor elmész, én nem, de a lelkem ordít.
Legszívesebben néha rád vetném magam,
Hogy szádba suttogjam, legőszintébb szavam.
Mikor mindenki elment, itt voltál nekem,
Azért, hogy bánatom egyből elfeledjem.
Számíthattam rád, én hálás vagyok érte,
Jó pár puszit kapsz ezért, de csak ha kéred.
Hiába tagadnám le, mindenki látja,
Hogy Rickynek te vagy az egyetlen vágya.
Ha te is akarod, mindig veled leszek,
Más lányra soha én gondolni sem merek.
Hogy mire mennék nélküled, azt nem tudom,
De lemondani rólad, biztos nem fogok.
Csillagóceán alatt, melletted fekve,
Kérem meg a kezed, egyetlen szerelmem.
Ha hozzám jössz, ha nem, én melletted leszek,
S ha bajba kerülsz, én fogom majd a kezed.
Hát, most dörög az ég és félek egyedül,
Félek, hogy ez hétfőig sajnos, nem enyhül.
De bízom benne, hogy most veled lehetek,
Könnyeim hullnak és a párnán hevernek,
Mert azt, hogy biztassalak, meg sem engeded,
De hidd el szerelmem, nekem te vagy a legszebb,
S hidd el kérlek azt is, hogy téged szeretlek.
Nem csak romáknak!!
